Amikor VI. Pál pápa személyes követe, Zágon József, vatikáni delegátus, a külföldi magyar katolikusok lelkipásztori szolgálatának egykori irányítója Budapesten, a nagykövetség épületében arról próbálta meggyőzni a hivatala gyakorlásában akadályozott és házi fogságban szenvedő főpapot, „mintha személye az egyház és az állam közötti normális viszony kialakulásának legfőbb akadálya lenne", akkor ő töretlen hűségéről tett tanúságot és levélben értesítette a pápát: „Szeretném biztosítani Szentségedet, hogy miként a múltban, most sem vonakodom saját sorsomat az Egyház érdekeinek alárendelni. Ennek szellemében, főpapi, bíborosi méltóságomból folyó kötelességeim lelkiismeretes mérlegelése után s az Egyház iránt érzett önzetlen szeretetem tanúságtételeként, arra az elhatározásra jutottam, hogy az amerikai nagykövetség épületét elhagyom. Életem hátralévő részét magyar földön, szeretett népem között kívánom leélni, függetlenül a külső körülményektől, amelyek rám várnak. Ha az ellenem táplált szenvedélyek vagy az Egyház szempontjából súlyosan latba eső megfontolások ezt nem tennék lehetővé, magamra vállalom életemnek talán legnehezebb keresztjét: kész vagyok elhagyni hazámat is, hogy száműzetésben folytassam az engesztelést Egyházamért és népemért" (Mindszenty József, Emlékirataim, 476). Népe között akarta leélni életét, vonakodott elhagyni hazáját, ezért még levelet is írt Nixon elnöknek, segítségét kérte, hogy továbbra is a követségen maradhasson. Az elnök meglepő gyorsasággal érkező udvarias válaszából viszont kiderült, hogy többé nem szívesen látott vendég a követségen. „Ezután csak két lehetőség között választhattam – írja Mindszenty bíboros: vagy kimegyek az utcára és megadom magamat a politikai rendőrség embereinek, vagy követem a pápa ajánlatát s eltávozom Nyugatra" (478). Ő ezt semmiképpen sem akarta, mégis követte Péter utódának utasításait, mert gyengeségei ellenére is hitt egyháza isteni rendeltetésében és a benne működő Jézus Krisztusban, aki nagyonis gyarló emberekre bízta megváltó művének folytatását.
A kiutazásra végül is 1971. szeptember 28-án került sor.
Miután kilépett a követség épületéből kiterjesztett kezekkel megáldotta
a fővárost és az egész országot, beszállt Zágon Józseffel a bécsi apostoli
nuncius kocsijába és elindult a száműzetésbe. „A másik Ausztriából küldött
autón egy orvos és msgr. Cheli követtek bennünket s miközben az államvédelmi
rendőrök gépkocsijai kísérték a menetet, mi szótlanul hagytuk el Magyarország
fővárosát. Gyorsan megtettük az utat Győrig s onnan a határig. Hegyeshalomnál
– az autó ablakán keresztül – megrendülve láttam most én is a hírhedt »Vasfüggönyt«,
a szolgaságra vetett ország egyik szimbólumát; a szabadság és demokrácia
századában" (481).
Bécsből aztán Casaroli érsekkel Rómába repült, ahol Villot
bíboros államtitkár fogadta és a repülőtérről a Vatikánba vitte. VI. Pál
pápa személyesen várta, megölelte, azonnal leemelte mellkeresztjét, lehúzta
gyűrűjét, és mindkettőt Mindszenty bíborosnak ajándékozta; maga vezette
szálláshelyére, a Szent János toronyba. A Vatikánban nagy tisztelettel
fogadták és VI. Pál ismételten kitüntette figyelmességeivel.
A világsajtó felfigyelt az eseményre: általában jóindulattal
és tárgyilagosan foglalkozott a magyar Egyház helyzetével, Mindszenty bíboros
személyével és ügyével, de akadt benne disszonáns hang is. A száműzött
bíborost különösen elszomorította, hogy az Osservatore Romano már szeptember
28-án, kiutazása napján, úgy kommentálta távozását, mintha azzal az Egyház
és az állam közti jóviszony kimunkálásának útjából eltűnt volna egy nagy
akadály. Szomorúsággal töltötte el, hogy a Vatikán egyes szervei a Budapesten
megkötött és jegyzőkönyvbe vett feltételeit nem vették figyelembe. Csalódás
érte, amikor megtudta, hogy két héttel kiutazása után a békepapokat feloldozták
és a megállapodásnak megfelelő beköltözését a bécsi Pázmáneumba ugyancsak
halogatják.
Október 23-án mégis elindulhatott az osztrák fővárosba.
Ezen a napon a Szentatyával ismét együtt mondta a reggeli szentmisét, amelyen
a Rómában élő magyar papok és szerzetesek magyar egyházi énekekkel vettek
részt. Mindszenty bíboros vallomásai alapján ezután meglepő jelenetre került
sor a sekrestyében, ahonnan a pápa mindenkit kiküldött és Mindszenty bíboroshoz
fordulva, latin nyelven mondta: „Te vagy és maradsz az esztergomi érsek
és Magyarország prímása. Munkálkodj, s ha nehézségeid lesznek, fordulj
Hozzánk mindenkor bizalommal!" A Szentatya ezután beszólította Zágon Józsefet
és jelenlétében olaszul közölte: „Ajándékba adom Őeminenciájának bíborosi
mantellomat, hogy a hűvös országban védje a hidegtől és jelképéül annak
a meleg szeretetnek és nagyrabecsülésnek, mellyel személye iránt viseltetem".
Zágon arra is felhatalmazást kapott, hogy közölje a bíborossal: A Szentagya
Mindszenty ügyét semmiféle vonatkozásban nem rendelte alá más dolgoknak,
„s a bíborost mindig esztergomi érseknek és Magyarország hercegprímásának
tekinti" (484). Mindszenty bíboros még akkor sem tört össze, és még akkor
is hű maradt hitéhez és Rómához, amikor esztergomi székét megüresedettnek
nyilvánították.
23-án este későn indult el Rómából Bécsbe. Még éjfél
előtt megérkezett a Pázmáneumba, azzal a szándékkal, hogy mint magyar prímás,
főpásztori gondjaiba veheti a többszázezer hazátlan magyar katolikust,
emlékirataival figyelmeztetheti a szabad világot a bolsevizmusnak évről-évre
növekvő és terjeszkedő veszélyére, és néha még szószólója lehet tragikus
sorsú népünknek.
1971 őszén magára vette a külföldön élő magyar katolikusok lelkipásztori szolgálatának irányítását, advent elején lelkipásztori körlevelet intézett a világ magyarságához és hamarosan elkezdte lelkipásztori útjait az emigrációban élő magyarság körében. Éveken át töretlen odaadással járta a világot, kereste, vigasztalta, erősítette és igyekezett megnyerni a világban kallódó magyarságot Krisztusnak, egyházának és a Szent Pannóniának, 1975. május 6-án Bécsben bekövetkezett haláláig. Holt testét ideiglenesen Mariazellben, a bazilika egyik oldalkápolnájában helyezték sírba, amíg „Mária és Szent István országa felett lehullt a moszkvai hitetlenség csillaga", és 1991. május 3-án, 10 évvel ezelőtt, hazavitték és ünnepélyesen eltemették az esztergomi bazilika kriptájában.
Franz König bécsi bíboros 1998. december 26-án a budapesti
Szent István bazilikában tartott emlékmisén méltatta a magyar prímás töretlen
hűségét egyházához és szeretett hazájához: „Mindszenty József bíboros megalkuvás
nélkül állt egyháza védelmének szolgálatában. Ismételten értésemre adta
– mondta König bíboros, hogy a magyar egyházért bármikor kész elvállalni
a vértanúságot. Mindennél jobban szerette magyar hazáját, semmi körülmények
között sem akarta azt elhagyni, jóllehet külföldi távozásához a kommunista
kormány ebben a vonatkozásban mindenképpen megkísérelt aranyhidat építeni
neki. Számára a Római pápa, a péteri hivatal örököse volt a legfőbb kötelező
erővel rendelkező tekintély, még akkor is, ha saját nézete nem egyezett
meg a pápa véleményével. Nagyon szenvedett, amikor VI. Pál arra kérte,
hogy Rómába jöjjön, mert azt remélte, hogy ezáltal a berendezkedő kommunista
kormánynyal valamiféle »modus vivendi« lehetőséget hozhat létre." A hatalmasok
félreállították, de Isten felmagasztalta, mert hitt igazságainak győzelmében.
A száműzött bíboros 10 éve diadalmasan hazatért. Teteme megtalálta végső
helyét. Szelleme azonban él és világít. Kitartásra buzdít az Istenért,
egyházért és hazáért vállalt küzdelemben.
Szívélyes lelkipásztori üdvözlettel
Cserháti Ferenc plébános
Egyházi közösségünk harmadik lelkészétől szeretettel búcsúzunk.
Miközben megköszönjük minden hűséges lelkipásztori szolgálatát körünkben,
a jó Isten bőséges áldását kérjük nyugdíjas papi életére. Isten fizesse
meg szenvedések közepette is vállalt szolgálatait. A jó Isten adjon neki
erőt, egészséget, sok türelmet gyengeségei elviseléséhez, sok örömet és
hosszú életet, hogy még nagyon sokáig élvezhesse jól megérdemelt nyugdíjas
éveit. A rosenheimi magyar hívek lelkipásztori ellátásáról továbbra is
gondoskodunk.
Cserháti Ferenc
Búcsúzni mindig nehéz
Talán a búcsú hangulatához igazodott az idő, mikor június
10-én borús éggel, hideg esővel virradt ránk a nap. S a fellegek nem akartak
fölszakadni Rosenheimhoz közeledve sem. Ott is olyan idő fogadott minket,
mint amilyet Münchenben elhagytunk.
Az innstraßei St. Josef-templomban izgatott tömeg gyülekezett
a 11 órai magyar misére, hisz ez a szentmise különleges volt: ezen búcsúzott
el Fehér István atya rosenheimi híveitől, akik megtöltötték a kis templomot,
sőt még a kórust is, hisz a Patrona Hungariae Énekkar is eljött Münchenből.
Sajnos Jussel Ottó karvezető nélkül, aki a dalokat betanította, de előadásukat
már nem tudta dirigálni, mert kórházban feküdt. Így Sneff János irányításával
énekelt az énekkar, s reméljük a búcsúmise emelkedett hangulatához hozzájárultunk.
Fehér István atyával együtt misézett Merka János atya is, aki júliustól
átvette a rosenheimi magyar misék szervezését.
A mise végén István atyától egymás után búcsúztak a hívek
és a gyerekek versekkel és ajándékokkal, valamint A. Zehentmair, a rosenheimi
St. Nikolaus helyi plébános méltatással. Utána átvonultunk a közösségi
otthon éttermébe, ahol Fehér atya és a rosenheimi magyarok finom, több
fogásos ebéddel vendégelték meg a búcsúmise résztvevőit. Köszönet nekik
érte. Mindnyájan szeretettel kívánunk Fehér István atyának szép nyugdíjas
éveket, s ahogy mi megtartjuk Őt jó emlékezetünkben, szeretnénk ha Ő is
szívesen emlékezne ránk, németországi híveire.
Az est második része vette kezdetét. A műsorvezető, dr. Fajnor Éva miután szép összeállítású magyaros ajándékcsomag átadása közben köszönetet mondott dr. Baer minisztertanácsos közreműködéséért, szerepet váltott, és borozgatásra, vacsorához invitálta a közönséget. Mint jó háziasszony, ő gondoskodott a külön teremben felállított asztalon csábítgató ínyenc falatokról, kellemes italokról. Emlékezetes marad a késő estébe nyúló baráti beszélgetésekkel eltöltött kellemes együttlét. A rendezők dicséretére váljék!
Hedrey Ildikó
*
Dr. Rudolf Baer (középen), dr. Gyarmathy György professzor,
müncheni főkonzul és dr. Cserháti Ferenc plébános társaságában
előadás után a misszió nagytermében
Az a megtiszteltetés tette különösen emlékezetessé számomra
e napot, hogy a bíboros atyának Balogh Máriával közösen nyújthattuk át
egyházi közösségünk ünnepi ajándékát, a magyar hazát jelképező, nemzeti
színű szalaggal díszített kosarat, mely kalácsot, tokaji bort, és a magyar
róna hangulatát felidéző virágcsokrot tartalmazta. Köszönet a gondos összeállításért
Komlósi Rozáliának és Melich Annának.
A jelenlévő több ezer hívő számára az öreg dóm egyedülálló
hangulatával, és lenyűgöző akusztikájával, felidézte a századokra visszatekintő
úrnapi hagyományokat, ezzel kárpótolva mindenkit az elmaradt szabadtéri
körmenetért, melyet jövőre, remélhetőleg, újra átélhetnek az ünnepi megemlékezők.
Varga Sándor
Ígéretes tanévkezdést!
Másfél hónapos vakáció után többé már nem munkanélküli
az iskolacsengő. Hangjára benépesülnek az előadótermek és megfogan a fogékony
agyakban a kérdés: Milyen lesz az új tanév? A biztos csak ennyi: Sikerének
alapját csak most lehet lerakni. Annak pedig alapköve a reményteljes, pozitív
gondolkodás. A gondolkodás már próbacselekvés, ezért nem viselhet sötét
szemüveget. A negatív gondolkodás bénít, a csüggedés és kétségbeesés mélyéből
nem kapunk erőre. Erőt csak a bizalomteljes remény és a vállalkozó szellem
ad. A siker megvalósulása attól a bizalomtól függ, amellyel várjuk, reméljük.
Néha úgy tűnik, hogy a tanév erőnket meghaladó feladatok elé állít, pedig
épp ezek révén lesz világos előttünk, hogy mire vagyunk képesek.
Szeptember 16-án a tanévnyitó szentmisén Isten segítségével
is felvértezve, megsokszorozódott energiával lássunk neki a tanulásnak.
Egyházi közösségünk gyermekeinek és fiataljainak tisztelettel
ajánlom missziónk kereszténységet és magyarságot ápoló rendezvényeit, melyek
lehetővé teszik, hogy a hazától távol is megőrizhessük önazonosságunkat.
Jó tanulást, sok sikert!
János atya
Fiatalok figyelmébe
Legutóbbi ifjúsági találkozónk résztvevőjeként szeretném
figyelmeteket felkelteni. Ezeken a találkozókon napjaink legégetőbb témái
kerülnek „terítékre", amelyek bennünket akarva-akaratlan érintenek. Minél
többen részt veszünk, annál érdekesebb társalgások alakulnak ki, és ötleteinkkel,
témajavaslatainkkal színesebbé tehetjük összejöveteleinket. Ezek a találkozók
egyben jó alkalmak ismeretségek, barátságok kötésére és elmélyítésére is.
A
rendezvények végén a közös főzés és étkezés
kimondottan ezt a célt szolgálja.
Az új tanévben sorrakerülő találkozók időpontjait megtaláljátok
értesítőnk végén. Remélem, hogy találkozunk.
Hart István
München védőszentjének, Szent Bennonak ünnepén a Katolikusok Tanácsa meghívására idén is cserkészeink képviselték missziónkat a bajor főváros központjában megrendezett útcai kiállításon. A nagy érdeklődést kiváltó fényképkiállítást cserkészeink életéről Dóry Emese, Jánosi Margit és Szabó Iván szervezte.
74-en indultak Kastlba – IV. Béla hű lovagjai. Az út három
óráig tartott és nagyon nehezen, de mindannyian befértünk az „acél szekérbe".
Kezdetben építettük várainkat és sátrainkat, hogy biztos
védelmet nyújtson az esetleges támadások ellen. Sajnos még Janus Pannonius
figyelmeztetése dacára sem tudtuk egységesen felépíteni a tatárok ellen,
akik kétnapos menekülésre kényszerítettek bennünket. Hosszú távollétünk
után szétdúlt birodalmunk újjáépítésébe kezdtünk. A rossz idő ellenére
is sikerült végül összefognunk.
Mindent egybevéve, mint mindig, szuper hetünk volt és sok élményt gyűjtöttünk. Már most várjuk az újabb kalandot, jövőre a csapattábort.
Jánosi Ferkó és Kováts Gábor
Elsőáldozás
A
jó Isten meghallgatta imáinkat és gyönyörű napsütéssel ajándékozott meg
bennünket május 27-én, gyermekünk elsőáldozási napján.
Korán ébredtünk és a várakozás fokozta izgalmakat, a
Damenstift-templom előtt már alig tudtuk legyőzni. Gyermekkorunk szép élményeit
idéztük fel most és az előkészítő órák során is, amikor János atya szeretetteljesen
felkészítette gyermekeinket, hogy megismerjék Jézust és találkozhassanak
vele a szentáldozásban. Ezen az úton gyermekeinket kísérve, mi szülők is
felelevenítettük ismereteinket és újra megtapasztalva Jézus szeretetét,
közelebb kerültünk hozzá. A gyermekek elsőáldozással és gyónással kapcsolatos
kérdéseik megválaszolásakor jóleső érzés volt, hogy hitünket Jézus tanításairól,
szeretetéről elmesélhetjük és átadhatjuk nekik. A gyertya díszítésének
délutánján szomorúan vettük tudomásul, hogy vége lesz a szombati jó hangulatban
eltelt találkozásoknak, az előkészítő óráknak. Amíg a gyerekek tanultak,
mi anyukák főzésről és gyermeknevelésről beszélgettünk. A tapasztalatcsere
mindannyiunk számára érdekes és elgondolkodtató volt.
Az elsőáldozási szentmisén, látva a gyerekek meghatódott örömét, úgy éreztem,
hogy régen voltam ennyire boldog és kimondhatatlan hálát éreztem. Életünk
egy szakaszát lezártuk és ezentúl gyermekeinkkel együtt járhatunk Jézus
asztalához.
Mint szülő, először vettem részt elsőáldozási napon,
amely Jézus, ennyire még soha nem érzett közelségét hozta számomra. Kívánom,
hogy minden szülőt részesítsen gyermeke ilyen felejthetetlen élményben,
Isten jóságából.
Soos Beatrix
Májusi összejövetelünkön a Szűzanya tiszteletére tartott ájtatosság után dr. Buzády Tibor tanúságtétele, emberi nagysága indította meg a hallgatók lelkét. Felelevenítette gyermekkorát, majd elbeszéléséből kirajzolódott egy hittel, kötelességgel teli életút. Fogadalma a doktori diploma megszerzése után Formóza szigetére szólította, ahol misszionárius orvosként a szegények gyógyítója lett. Egy töredékét szerettem volna visszaadni annak amit a jó Istentől kaptam – vallotta. Felesége, Éva ugyanitt gyakorolta fogorvosi hivatását. A család és gyógyítás mellett mindig nagy hangsúlyt helyeztek a karitatív tevékenységre, a rászorulók megsegítésére. Az útnak indított több mint 800 teherautó rakomány hazaszeretetüknek, keresztény életüknek egyik legszebb megnyilatkozása. Magyarországon diplomát szerzett négy fiúk is ebből a példaadásból merített erőt, hogy hazánk polgáraivá váljanak. Így a szülők is boldogan lettek budapesti lakosok. Sok sikert kívánunk további munkájukhoz.
Június 24-én csoportunk hagyományos tavaszi kirándulására
került sor. Rosenheimben a Szent József-templomban Münchenből 16-an vettünk
részt a magyar nyelvű szentmisén, majd vendéglátóink javaslatára Hohenaschaut
választottuk úti célunknak. Gyönyörű napsütésben repített fel a kötélpálya
1600 m magasra. Rövid séta után megebédeltünk, és újult erővel még magasabbra
igyekeztünk a Kampenwand meghódítására. Az út egyre keskenyebb és meredekebb
lett, de a látvány, ami fenn nyílt szemeink elé, megérte a fáradságot:
vitorlások a Chimseen, körben az Alpok hegykoszorúi, a csúcsok fehér hósipkái
...
Jóleső fáradsággal, szépen lebarnulva tértünk vissza
völgyben hagyott autóinkhoz.
Tarts velünk! A családok fóruma minden érdeklődő házaspárt, gyerekekkel együtt, szeretettel vár hónap végi összejöveteleire.
Kucsera Judit csoportvezető
*
Családok fóruma, kirándulás, Kampenwand, 2001. június 24.
Müncheni egyházi közösségünk Szeniorok Klubjának és Rózsafüzér Társulatának évi zarándoklata idén június 28-án Passauba vezetett, a szép, régi, történelmi múltú városba, a három folyó, a Duna, az Inn és az Ilz deltájában. Utunkat különösen időszerűvé tette a passaui Oberhaus Múzeumban rendezett „Bajorország és Magyarország ezer éve" című kiállítás, amely még október 28-ig várja látogatóit.
A Straub-féle – már jól ismert – autóbusszal kényelmesen utaztunk, rózsafüzért imádkoztunk és szép nyári időben érkeztünk utunk céljához. Hála Szent Péternek, az előző esti rossz időjárás jelentés nem vált be, nyári napsütésben sétáltunk végig az óváros patinás keskeny utcáin.
Első utunk a Niedernburg-i apácakolostor román stílusú templomába vezetett, ahol Cserháti Ferenc atyánk szentmisét celebrált. Szentbeszédében méltóan emlékezett meg első magyar királynénkról, Boldog Gizelláról, akit ebben a templomban helyeztek örök nyugalomra. Gizella királyné sírját a magyar látogatók sok szép virággal borították el. Nemzeti színű szalagok díszítik az ereklyetartót, melyben Gizella földi maradványait, csontjait őrzik. Renáta nővér, a zárda lakója szeretettel gondozza a sírt. Ismertette az elmúlt évek kutatásainak és az ereklyék újra elhelyezésének történetét, Gizella életútját, aki Szent István halála után ide vonult vissza és itt fejezte be életét. Meghatottan szemléltük első királynénk szépen helyreállított nyughelyét.
Délidő volt, amikor az óvárosba mentünk és közvetlenül a Duna-parton, az egyik vendéglőben, a szabadban ebédeltünk. Élveztük a gyönyörű kilátást a Dunára és a szemben lévő magaslaton épült erődítményre, az Oberhaus Múzeum épületére. Rövid Duna-parti séta után autóbuszunkba szálltunk és felkapaszkodtunk az Oberhaus Múzeumba, amely a régi várépületben kapott helyet. Megtekintettük a „Bajorország és Magyarország ezer éve" kiállítást, amely a honfoglalás korától a legújabb időkig mutatja be a két ország kapcsolatának történetét, a sok-sok évszázados ásatásokból származó leletet és emléket. Számos becses emléktárgy a honfoglalás korából a budapesti Nemzeti Múzeumból időszakos otthont kapott ezen az értékes tárlaton. Láthattuk a honfoglaló magyarok félelmetes nyilait és az augsburgi Ulrich-keresztet, az 1494-ből származó ötvös remeket a lechmezei csatáról. A későbbi századokból Mátyás király gyönyörű korvináit is kiállították.
A mindannyiunk tetszését kiváltó sikeres kiállítást az augsburgi „Haus der Bayerischen Geschichte", Passau városa és püspöksége szervezte a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum szoros együttműködésével. A nyugati országokból érkező látogatók itt sok értékes információt kaphatnak Magyarországról. A kiállítás meggyőzheti őket arról, hogy nemcsak a csikósgulyás romantika jelenti az ezeréves magyar államot.
A Duna-parti Oberhaus Múzeumból az Inn-parti városrészbe vezetett utunk, a Mariahilf-templomhoz. A magaslaton épült kéttornyú szentély arról nevezetes, hogy I. Lipót császár itt adott hálát Istennek a török hódítókon aratott győzelemért. Szabó Árpád, az Inn-város plébánosa, Cserháti atya egykori teológus társa és régi barátja ismertette a templom és a hozzá tartozó zarándoklépcső történetét.
A nap rövid volt ahhoz, hogy a híres passaui dómot is megtekintsük, az építészeti remekművet, amely a világ legnagyobb templomi orgonájával büszkélkedik. Útban hazafelé beborult az ég és zápor verte autóbuszunk ablakát. Mi azonban vidáman dalolgattuk szebbnél-szebb magyar nótáinkat. Igen tartalmas, szép zarándoklat emlékével tértünk haza.
Dr. Takáts Endre
Egyházközségünk régi tagját, Ramsay Győzőt a Magyar Köztársaság
Tisztikeresztjével tüntették ki. Az elismeréssel járó szép érmét bensőséges
ünnepség keretében a müncheni főkonzulátuson Magyarország berlini nagykövete,
Pröhle Gergely adta át Mádl Ferenc köztársasági elnök nevében. Pröhle méltatásában
rámutatott arra, hagy Ramsay Győző a Szabad Európa Rádió munkatársaként
évtizedeken át tartotta a reményt az otthoni hallgatókban. A nagykövet
szerint Ramsay hangja buzdításként szólt az
elnyomás korszakában és így közvetve hozzájárult a kommunista
rendszer bukásához. Köszönő beszéd helyett a kitüntetett Juhász Gyula:
„Szavak" című versét olvasta fel, amellyel saját hitvallását is tolmácsolta
a magyar nyelv iránti rajongásáról, mert – mint mondotta –, ha az isteni
Gondviselés nem a Szabad Európa Rádióhoz irányítja menekülését követően,
csak „bicegve" tudott volna eleget tenni hivatásának. Ramsay Győző azonban
a rendszerváltás és nyugdíjazása után sem vonult teljesen vissza: feleségével,
Erzsivel együtt aktívan részt vesz Egyházközségünk életében és szervezésében,
budapesti látogatásai alkalmával pedig műsorvezetőként működött közre a
tányérantenna segítségével Németországban is fogható MTV2, illetve MTV1
történelmi dokumentációs adásaiban.
Vincze András
A rekordokhoz tartozik még, hogy 15-en sütöttek süteményeket a Magyar Caritas Szolgálat javára. Hogy a tömeg milyen étvággyal evett, ez azt is magyarázza, hogy miért kellett este 7-kor Bayer Oszi bácsinak utánpótlásért menni a nagy kocsival. Közben a műsor, a régi recept szerint, nagyon jól szórakoztatta az egyházközségi népünnepély résztvevőit.
A
felsorolásból nem hiányozhatnak a táncosok, először a misszió Hétvégi Magyar
Iskolájának tánccsoportja, a „Mákvirágok" ropták a táncot, aztán a tombola
után – Wiedra Monika kiváló szervezésében, főműsorként jöttek a profik,
a Regösök, és a közönség tapsa és elragadtatása jelezte valóban nagy tudásukat.
A magyar főkonzulátust Hajas Gábor konzul és felesége
képviselte nagyon szimpatikusan.
A műsor után, az egyszemélyes zenekar, Pfeiffer Alajos
szolgáltatta a talpalávalót egészen fél tízig, amikor fáklyafénynél levontuk
a magyar zászlót, a székely és a magyar himnusz eléneklésével fejeztük
be a szép napot.
Detre György
· Kisünnepek – esti mise: szept. 14. (Ker. felm.), nov.
2. (Halottak napja), dec. 31. (Hálaadás); 2002. febr. 13. (Hamvazósz.),
márc. 19. (Szt. József), ápr. 23. (Adalbert), máj. 1. (Baj. Nagy.), jún.
27. (Szt. László), júl. 24. (Kinga)
· Adventi lelkinap: december 9.
· Karácsonyi ünnepség: december 16.
· Nagyböjti lelkinap: 2002. március 3.
· Rózsafüzér Társulat közgyűlés: október 7.
· Rózsafüzér titokcsere: minden hó 1. vasárnapján
· Ökumenikus istentisztelet: nov. 21., 2002. febr. 28.
· Beteglátogatás: minden hó első péntekén.
· KMÉM: 2002. febr. 1.
· Széchenyi Kör: szept. 21., okt. 12., nov. 16., december
7., 2002. január 18., február 15.
· Egyháztanács gyűlés: október 4.
· Nemzeti ünnep, egyházi megemlékezés: okt. 28.,
2002. márc. 17.
· Szüreti Caritas-bál: október 20.
· Cecília ünnepség: nov. 24.
· Egyházközségi farsang: 2002. február 2.
· Majális: 2002. jún. 30.
· Német nyelvtanfolyam: minden szerdán 16.00-tól 18.00
óráig
· Komámasszonyok: minden hétfőn 19.00–21.30.
· Regös kezdőknek: minden kedden 18.30–22.00.
· Regös: minden szerdán 19.00–22.00.
· Könyvkölcsönzés: minden kedden 15.00–17.00.
Dr. Cserháti Ferenc plébános a legbiztosabban elérhető
kedden és csütörtökön,
Merka János ifjúsági lelkész hétfőn és pénteken, előzetes
megegyezés szerint bármikor.
Megjelent 5000 példányban. Postáztuk egyházi közösségünk 4922 családjának.
Impressum: Ungarischsprachige Katholische Mission – Magyar
Katolikus Misszió
81925 München, Oberföhringer Str. 40, Tel.: 089/982637
v. 982638, Fax: 985419
E-mail: ukm_muenchen@yahoo.de; http://www.erzbistum-muenchen.de/ungarische-mission
Postbank Niederlassung München, Kontonummer: 61 22–803,
Bankleitzahl 700 100 800