Müncheni Magyar
Katolikus Misszió
|
||
2007. szeptember 11. |
ÉRTESÍTŐ |
24. évfolyam 15.
(857.) szám |
|
Lourdes-i
zarándoklat és körút
Lourdes-Avignon-Marseilles-Nizza-Genova-Liechtenstein-Lindau
útvonalon
2007.
június 2-től 9-ig
Tartalom:
"Misztikus nyomozás a Chiemsee partján"
"Mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek?"
Ötéves fennállását ünnepli az Erdingi Magyarok közössége
Balatoni nyaralás vagy mégis egy cserkésztábor?
Időpontok - Találkozók - Rendezvények
Dr.
Cserháti Ferencet,
németországi
magyar főlelkészt
XVI. Benedek
pápa 2007. június
15-én
Centuria-i c.
püspökké és
az
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
segédpüspökévé
nevezte ki.
Püspökké szentelése
2007. augusztus 15-én,
Nagyboldogasszony
ünnepén
10.30-kor volt az Esztergomi Bazilikában.
Isten áldása kísérje főpásztori munkáját!
Ünnepélyes
főpapi szentmisét celebrál
Cserháti
Ferenc, segédpüspök: október 7-én
10.30-kor
a
Damenstift-templomban. Utána fogadás
missziónkon.
Részlet
a püspökszentelésen
elhangzott szentbeszédből
...
Kedves szentelendő püspök testvérem! Nagy
öröm számomra ez a pápai kinevezés,
hiszen
tudom, hogy Főegyházmegyénk olyan
segédpüspököt kapott, aki hosszú
évek eredményes
lelkipásztori vezetői munkájával, de
könyveiben, újságszerkesztői, szerzői
tevékenységében,
leveleiben és szentbeszédeiben is a hármas
krisztusi küldetés kiemelkedő teljesítőjének
bizonyult. Különös öröm számomra, hogy
püspök atya személyében XVI. Benedek
pápa a Szatmári Egyházmegye egyik papját
küldte hozzánk. Olyan lelkipásztort, aki
évtizedek óta a nyugati
szórványmagyarság körében
teljesítette küldetését.
Olyan személyiséget, akiben a
kárpát-medencei németség és a
katolikus magyarság
megbonthatatlan, igaz harmóniában egyesül.
Üzenet ez a számunkra, mert mutatja
az emberi kapcsolatok szabadságát és jele annak,
hogy lelkileg önmagunkra találhatunk,
magyar katolikusok itt, Magyarországon, a határokon
túl és szerte a nagyvilágban.
Ezentúl az Esztergom Budapesti Főegyházmegye
segédpüspökeként fogja Püspöki
Konferenciánk
megbízásából segíteni és
összehangolni a nyugati világ
szórványmagyarságának
lelkigondozását. Adja Isten, hogy Esztergom, a magyar
katolicizmus anyaegyháza
a jövőben is minden magyar katolikus szerető
édesanyjának bizonyuljon. Ebben a
szellemben kérem Főtisztelendőségedre és minden
katolikus magyarra Magyarok Nagyasszonyának,
Szent István királynak és a többi magyar
szenteknek segítő közbenjárását.
Ámen.
Erdő
Péter, bíboros, érsek, Mo. prímása
Részlet
az új segédpüspök
beszédéből
Ilyen
újdonság már nagyon régen
történt a magyar
tájakon. A Szentatya
Nyugatról hívott egy magyar papot, aki a kis Túr
partján, a szatmári-ugocsai végeken,
Erdélyben, Romániában született, majd
éveken át Németországban
élt és dolgozott a magyarok körében,
és most Esztergom-Budapesti segédpüspök
lett. Mi ez, ha nem feltűnő jele az egész magyar katolikus
közösség határokon átívelő
összetartozásának az egységesülő
Európában? ...
...
Sajátos
feladatom lesz, hogy a
külföldön élő magyarok
pasztorációját szolgáljam, és ez
által megerősítsem őket hitükben és magyarságukban,
amint ezt annak idején Mindszenty József bíboros,
hercegprímás is tette, és 81
évesen mondta: „Amíg az Úr életben
tart, egészséget ad, mindenűvé elmegyek,
ahová meghívnak, ahol szívesen látnak,
és ahol értelme van látogatásomnak”.
Elődeim,
Irányi László és Miklósházy
Attila püspökök, nyomdokain haladva folytatni akarom
áldozatos munkájukat a magyar pasztoráció
kultúraközvetítő hivatásában is,
természetesen, mindig összhangban a Szentszék
irányelveivel (Erga migrantes) és
a helyi egyházak Főpásztoraival, akiknek elsődlegesen
feladatuk, hogy gondoskodjanak
a területükön élő magyar hívek
lelkipásztori szolgálatáról; és
én erre szüntelenül
emlékeztetni is fogom külföldi
Püspök-testvéreimet, megbízatásomnak
és a
szentszéki irányelveknek megfelelően. ...
Dr.
Cserháti Ferenc segédpüspök
Zarándoklatot szervezni, vezetni, vagy
azon részt
venni, egyformán nagy felelősség. A szervezők
feladata, hogy biztosítsák a
körülményeket, amik széppé,
emlékezetessé tesznek egy utat. Nekünk,
résztvevőknek pedig felelősség, mert nemcsak a
saját testi-lelki bánatunkat,
örömünket és hálánkat
kell magunkkal vinnünk egy ilyen útra, hanem otthonmaradt
szeretteink kéréseit is. Néhányan
papírra írt listával érkeztek, hogy
senkiről
se feledkezzenek el megemlékezni, de
többségünk csak a szíve mélyén
hordozta
lelki terhét, hogy útközben lerakhassa a kellő
helyen, a kellő időben. Bízva
abban, hogy a híressé vált csodák
helyszínének megismerése,
megtapasztalása
hitünket növeli, reményünket erősíti
és szeretetünket tökéletesíti, ehhez
nyújtottak
segítséget lelki vezetőink: Merka János,
missziónk plébánosa, a
Magyarországról
érkező Fehér István atya,
missziónk egykori lelkésze és a
felkérést szintén
örömmel elfogadó, Ausztriában
szolgálatot teljesítő Simon Attila atya.
München, Lindau, Zürich, Lausanne,
Lyon útvonalon
kényelmesen, többször meg-megállva
haladtunk összesen 97-en, két busszal.. Az
elsuhanó tájak és a számunkra szokatlan
növényzet szépsége mellett - az
ASTL-Reisen
GmbH két kiváló buszvezetőjének
köszönhetően - kellő információkat kaptunk a
buszból látható vagy a nagyobb
távolság miatt csak sejthető nevezetességekről.
Lelkipásztoraink vezetésével
naponta közösen végeztük el a buszban a
reggeli imát és önkéntes
előimádkozók segítségével
minden délelőtt és délután
a rózsafüzért.
Első napunk úti célja a
Rhône és a Saône folyók
partján fekvő LYON. Franciaország
harmadik legnagyobb városának, az egykori Gallia
fővárosának arculata napjainkban
azokból a vonásokból alakul ki,
amelyeket a nagy kereskedő és iparváros
jellege, kulturális centrum-mivolta és az
érseki székhely hagyománya rajzol
meg. Autóbuszaink ügyesen tekeregtek az ismeretlen
városban, mégis kissé
megkésve érkeztünk a románkori Szent
Márton Bazilikához, ahol plébánosunk
rövid csendes misét mutatott be Fülöp
Gergely atyával, aki évtizedek óta él
Lyonban. Az atya magyaros vendégszeretettel
fogadott minket és mise után elmesélte a templom
történetét. Rövid
városnézésre
is volt idő a vacsorát megelőzően és gyors
fotózásra a városháza, a
Bartholdi-szökőkút előtt és André-Marie
Ampère (1775-1836) szobránál,
aki Lyon környékének szülötte volt.
Második nap 600 km-t kellett
megtennünk, hogy
elérjük Lourdes-ot, zarándokutunk
célját, háromnapos
tartózkodásunk színhelyét.
Útközben buszvezetőink javaslatára programon
kívül meglátogattuk a
kivételes
épségben megmaradt középkori CARCASSONNE
várát, a jórészt dupla fallal
körülvett várost. A XIX. században kissé
romantikus képzelettel renoválták: festői,
gyönyörű, hangulatos, középkorra
jellemző házakkal, kapuívekkel, kutakkal, tornyokkal.
A Pireneusok csúcsait meglátva,
a spanyol határhoz
közeledve, érezzük, hogy LOURDES-nak
máris különleges kisugárzása van, erre a
szent helyre rá kell hangolódni.
Elhalkulnak a hangos nevetgélések, abbamaradnak a
viccmesélések, éneklések.
Csöndes lesz a busz, imára kulcsolódik a
kezünk, így gurulunk be a Gave folyó
melletti városkába, Európa legnagyobb
zarándokhelyére. Története
röviden
összefoglalva a következő: Egy szegény molnár
lánya, Bernadette Soubirous (1844-1879)
tizennégy évesen rőzsét gyűjtött a
Massabielle-domb erdejében. 1858. február 11-én az
ottani barlangban jelent meg
előtte látomásként Szűz Mária. Bernadett
nem ismerte fel, csak „A hölgy” néven
emlegette. A jelenések júniusig folytatódtak,
összesen 18 alkalommal, s a
látomás hölgye kijelentette: „Én vagyok
a Szeplőtelen Fogantatás”. A Szűzanya
kérte, hogy a jelenés helyén
kápolnát építsenek, zarándoklatokat
vezessenek
ide, imádkozzanak a bűnösökért és
háromszor is bűnbánatra szólított
fel. A
Szűz parancsára Bernadett puszta kézzel fogott
hozzá a forrás kikaparásához,
mely felfakadt - bár alig érintette a leány a
földet - és naponta mintegy
százezer liter vizet ad. Kezdettől csodatevő erőt
tanúsított ez a víz. Az egyház
csak két évtized után ismerte el a csodás
jelenést. Bernadett egy Nevers-i zárdába
vonult, s igen fiatalon, 1879-ben halt meg. 1925-ben boldoggá,
és 1933-ban
szentté avatta az egyház. Szigorú
ellenőrzésnek veti alá az egyház a
gyógyulásokat,
de így is számosat tartanak nyilván. Évente
több mint hat millió ember fordul
itt meg, a húszezres lakosság ebből az
idegenforgalomból él. Számtalan,
különböző színvonalú kegytárgyat
áruló üzlet előtt haladt utunk a hoteltől a
szent helyekig.
Nehezen, vagy inkább
nem is
tudtuk visszatartani könnyeinket, amikor szemünk elé
tárult a Rózsafüzér
terén, a bazilika és a Jelenési barlang előtt
hömpölygő embertömeg, várva, hogy
elindulhassunk a minden este sorra kerülő gyertyás körmeneten. Első este nekünk,
magyaroknak, különös megtiszteltetést,
de egyben feladatot is jelentett, hogy magyar nyelven
szólalhattak meg a
Szűzanyát kérő és neki hálát
adó imádságok, és magyarul
csendülhettek fel az Őt
dicsőítő énekek. A tömeg néha a
közös latin nyelven, de többnyire mindenki a
saját anyanyelvén kapcsolódott be, ami
sajátságos és igen bensőséges
hangulatot adott a körmenetnek. A menet élén a
Szűzanya szobrát vitték, utána
százszámra tolták tolókocsiban a betegeket
ápolóik, kísérőik. A
nyomorúságnak,
a betegségnek, de ugyanakkor az arcukról
sugárzó hitnek és
reménykedésnek látványa
rendkívül megindító. A második
és harmadik esti körmeneten buszvezetőink is
csatlakoztak csoportunkhoz és vállalták, hogy a
misszió Nagyasszonyunkat
ábrázoló,
meglehetősen súlyos zászlóját a menet
élén vigyék. A körmenet végére
leszáll az
éj, a teret és az egymásra épült
templomokhoz vezető feljárókat is ellepi a tömeg,
az „Ave Maria”-t egy torokból énekeljük,
egyszerre nyújtva magasba az égő fáklyákat.
A lelki élményen túl szemünknek,
fülünknek is jóleső érzés.
Már messziről táblák
figyelmeztetnek a csendre, de anélkül is mindenki
megilletődötten közelít
Lourdes szíve, a Jelenési barlang
felé, ahol érezhetjük, ez az a hely, ahol
találkozik az ég a földdel. Legfőbb
ékessége a fehér karrarai
márványból készült Mária-szobor,
amit szinte egyik napszakban sem hagynak magára,
éjjel-nappal,
még szakadó esőben is a betonon térdelve
imádkoznak előtte. Az állandóan égő
gyertyák a zarándokok Máriába vetett
hitéről tanúskodnak és a hosszú
évtizedek
alatt füstjükkel feketére festették a 27
méter magas sziklatömböt.
Kápolnaként
is működik a barlang, első reggel a mi csoportunk tarthatta
meg énekkarunk közreműködésével,
esernyő alatt, de mégis elázva a magyar nyelvű
szentmisét. Merka János plébánosunk
köszöntött minket és
áldását adta zarándoklatunkra. Mise
után sorban bemehettünk
a barlangba, ahol üveglap alatt látható a forrás.
A barlang mellett vannak a forrás csapjai és innen jut el
a víz a folyó partján
lévő medencékbe is, ahol
megmártózhatnak a gyógyulni
vágyó betegek. Csoportunkból
25-30 fő sorban állása eredményes volt,
sikerült megfürödniük, melynek részleteiről
később boldogan számoltak be.
A Rózsafüzér
tere szépen parkosított tér,
bejáratánál Szűz Máriának,
a világon szinte legismertebb
megformálású, gyönyörű koronás
szobra áll, szemben
a három egymásra épült templommal.
A legfelső templom az 1871-ben neogótikus
stílusban épült Szeplőtelen
Fogantatás
Bazilika, a templombelső csak
gótika-imitáció. Oldalhajóiban a
jelenés
történetének mozzanatait
örökítették meg. Középen
van Lourdes első zarándoktemploma,
a Kripta, amelyben már 1866-ban
megtartották
az első szentmisét Bernadett részvételével.
Második nap reggel itt gyűltünk
össze szentmisére, az elhangzó szentbeszéd
mindannyiunkat meghatott. Teljes
figyelmünket Mária felé fordította, hogy
„személyén keresztül ezen a szent
helyen megsejthessünk valamit Isten szeretetének
titkából. Mária a szíved
mélyén
található barlangban mindig jelen van és
rajta keresztül hozzád is szólnak Jézus
szavai: Merd átadni a félelmeid, a holnap
bizonytalanságától való
aggodalmaid,
a bűneid, a gyengeségeid! Bízd rám magad! Merj
újból és újból igent mondani
rám, a kegyelmemre! Ne félj, mert én veled vagyok!
Ne félj, csak higgy! Elég
neked az én kegyelmem!” A templomban elhelyezett fogadalmi
táblák ezrei bizonyítják,
hogy az imák valóban meghallgatást nyernek. A Rózsafüzér Bazilika 30 évvel a
jelenéseket követően, a térrel egy
szinten, a Kripta alatt épült. A román
stílusú portál timpanonján Mária
Kisdeddel
a karján rózsafüzért nyújt át
Szent Domonkosnak. A templombelső román-bizánci
stílusú, 15 oldalkápolnájában a
rózsafüzér titkait jelenítették meg.
Az apszist
egy mozaikból kirakott hatalmas Mária kép uralja.
Mivel az időjárás esősre
fordult, így a szokásos
délutáni oltáriszentségi
körmenetre és a
betegek megáldására a földalatti X.
Pius Bazilika, felfordított hajóra
emlékeztető, hatalmas csarnokában
került sor. A világ egyik legnagyobb egyházi
építménye 27 ezer embert képes
befogadni
és a jelenések 100. évfordulójára
épült. 200 méter hosszú, 80 méter
széles,
egybefüggő betontetővel, tartóoszlopok
nélkül, a modern építészet egyik
zsenialitása.
Akusztikája lenyűgöző, a 10 tagú
énekkar az orgonistával és a trombitással
zenéjükkel betöltötték az egész
csarnokot. Nagyon látványos a papság és az
asszisztencia bevonulása a többnyelvű istentiszteletre,
melyet a kivetítőkön
felnagyítva minden irányból jól
láthatnak a tolókocsiban ülve, vagy fekve
százszámra
betolt betegek. Itt is, mint a körmeneteken, megrendítő a
látványuk és az
ápolók gondoskodása. A teremben körben
hatalmas méretben a híres
búcsújáró
helyek Madonna-képei függnek, melyek közül
büszkék lehetünk a két magyar
vonatkozásúra:
a csíksomlyóira és a pócsi könnyező
Madonnára.
Dr. Fejér Rita felesketett magyar nyelvű
fordító és tolmács bejegyezve: Landgericht
München I · anyakönyvi kivonatok · bírósági
ítéletek · szerződések · és egyéb
okiratok német és
magyar hatóságok által elfogadott hiteles
fordítása német, illetve magyar nyelvre · szinkrontolmácsolás
német és magyar nyelven
hunlingua
– Sprachservice Dr. Rita Fejér
Veilchenweg 2, D-85551 Heimstetten b. München
Tel: +49 (0)89 904 32 80, Fax: +49 (0)89 903 54 55
Mobil: +49 (0)170 904 32 80
Email: sprachservice@hunlingua.de,
Web: www.hunlingua.de |
Zarándoklatunk egyik szép lelki
élménye, közös
bűnbánati cselekményünk, a keresztút
elvégzése
volt. Az Úr szenvedését, halálát
és föltámadását a kegytemplom melletti
erdős
domboldalban felállított
monumentális méretű, aranyszínű
öntöttvasból készült
szoborcsoportokkal jelenítették meg. A X.
állomásnál boldogan olvashattuk a
két angyalos címer alatti, magyar és francia
nyelvű feliratot, miszerint
1912-ben magyar katolikusok állíttatták és
viselték költségeit az itt
látható
szoborcsoportnak. Szitáló esőben, a köves
úton hosszasan dombnak fölfelé haladva,
fiatalokat megszégyenítő tempóban
érkeztek meg idősebbjeink is a 15.
állomáshoz, mely kőbe vésve hirdeti:
„Feltámadott, ahogy mondta. Alleluja”.
Fáradhatatlan kis csapatunk elindult
megkeresni Szent Bernadett szülőházát és
a Boly malmot, mely tíz éven át
volt
számára az öröm, bánat, munka,
étkezés és imádság helye. Itt
élt boldogan, szeretett
és hívő családja körében, mely
forrása volt annak az erőnek és
kiegyensúlyozottságnak,
amivel későbbi élete kemény csapásait
elviselte. Családjában támaszra talált,
ahol a szeretet mindennél erősebbnek bizonyult. A ház
és a malom úgy maradt
berendezve, ahogy Bernadett idejében kinézett.
Lourdes az a város, amely sok lehetőséget tartogat a zarándokoknak és bóklászó turistáknak. A XIII. században épült Várkastélyt a szerencsésebbek hotelszobájuk ablakából láthatták, az ügyesebbek viszont gyalogosan meg is közelítették. A 16 km-re levő BÉTHARRAM-i cseppkőbarlang közös megtekintése utunk kedves élménye. Európa egyik leglátványosabb, 5 km hosszú barlangjában csónakkal és kisvasúttal megtéve egy-egy szakaszt, fantáziánkra volt bízva, milyen figurákat vélünk felfedezni. Az idegenvezetőnk tájékoztatása szerint a száz év alatt egy cm-t növő cseppkövekben Szent Johannától kezdve a katedrálisig, mindenféle forma elképzelhető. Csodálatra méltó, ahogy a csoport idősebb tagjai az - egyesek szerint megszámolt - 400 lépcsőfokot is könnyedén megmászták a barlang labirintusában.
Az
utolsó esti gyertyás
körmenet után még gyorsan beszereztük a
szükséges kegytárgyakat,
megtöltöttük
2-3-5 literes kannáinkat lourdesi vízzel,
hogy hazatérve rokonainkat, barátainkat,
ismerőseinket is megörvendeztethessük
vele. Ezzel véget ért utunk zarándoklati
része.
Avignon városához
közeledve megtekintettük a rómaiak
által épített PONT DU GARD aquaduktot.
Ennek a lenyűgöző szépségű, három emeletes
hídnak a látványa azt az érzetet
kelti bennünk, hogy a kőnek is lelke van. Szépsége
és hatalmassága a piramisokhoz
mérhető. A történelemmel szembeni kellő
alázattal sétáltunk végig rajta.
Dél-Franciaországban,
Provence-ban vagyunk, ahol a békés
tájból kibontakozik utunk egyik
legkiemelkedőbb állomása, AVIGNON, a pápák hajdani fogságának
városa. Rómából
ide menekült és itt székelt 7 pápa a 14.
században. Történelme, múltja,
műemlékei
hangulatossá, érdekessé teszik a várost.
Esti sétánk vezetését Kucsera
János
vállalta, aki több évtizeddel ezelőtti
emlékeit felidézve, nagy
hozzáértéssel
magyarázott kis csapatunknak. Láthattuk az esti
fényben úszó 4 km hosszú erős
városfalat,
a Rhône partján magasba szökő, sziklához
támaszkodó Notre-Dame-templomot és a
pápák palotáját, mely egyben
erődítmény is, a gótikus tornyú
városházát, a pénzverde
és a színház épületét, a Szent
Fülöp kaput, a pont Saint-Bénézet nevű
csonkahidat, a hídfőben a kis erősséggel.
Másnap idegenvezetéssel belülről
is megtekinthettük a nevezetességeket. A pápai
idők jelentették Avignon
fénykorát, ennek nyomait láthatjuk a
legkiemelkedőbb műemléken, a pápai
palotán. Méretei tiszteletet parancsolók,
területe 15 165 négyzetméter. A Régi
Palota XII. Benedek pápa, az Új
Palota VI. Kelemen pápa nevéhez fűződik.
Különböző dísztermeket, pápai
kápolnát, hálószobát,
konyhát, tornyokat látogattunk meg, végül a
díszudvaron
át hagytuk el a palotát. A palota
néhány termét Matteo Giovanetti freskói
díszítik,
melyek a 19. században, amikor az épületet
börtönnek és kaszárnyának
használták, majdnem megsemmisültek. Úrnapja
lévén, délelőtti programunkba
sikerült az igen szép, késő gótikus
stílusban épült Notre-Dame-templomban
egy közös szentmisét is beiktatni.
Cézanne és Van Gogh
tájképeiről ismert Provence-i dombok között,
cédrussal, eukaliptusszal szegélyezett
utakon haladtunk az ország második legnagyobb
városa, a Földközi-tenger partján
a természetes kikötő köré
épült MARSEILLE
felé. A „Kelet kapujának” nevezett
kikötőváros megismerésében
idegenvezető
segített minket. A város gyönyörű
fekvésénél fogva, a
neoromán-bizánci jellegű
Notre-Dame de la Garde-bazilikától és
az egykori erődítmény várfalainak
kilátósétányáról pompás panorámában
gyönyörködhettünk, élvezhettük a
tengernek,
a városnak és a Monte-Cristo
történetéből ismert If várának
varázsos látványát.
Történelmi és művészeti
értékekben viszonylag szegény a
város. Villámlátogatásunk
emlékeként maradt a kikötő hangulata, a
széles és forgalmas utak, a hatalmas
házak, fényes üzletek, nagy teraszok,
éttermek sokasága és a népek
keveredéséből
kialakult, sokszínű, szapora beszédű,
járdát ellepő embertömeg.
Késő délután
érkeztünk NIZZA-ba, a milliók
számára valósággá vált
álomnak, a Côte-d’Azur-nak
kiemelkedően pompás
fővárosába. Nehéz szavakba önteni a
színgazdagságot, amit a Földközi-tengernek
ez a partvidéke jelent: azúr ég,
zöldeskék tenger, pálmafák,
örökzöldek, tarka
virágok, napernyők, bronzbarnára sült emberek,
csillogó üzletek, fényűző szállodák,
szórakozóhelyek sokasága, de
mindenekelőtt a 7 km hosszúságban elnyúló,
fürdőzésre
alkalmas tengerpart és a sétány, a 150
esztendeje kialakított Promenade des
Anglais. A Liguri- és a Tengeri Alpok hegykoszorúja
nemcsak kivételes klímát biztosít
a francia Riviérának, hanem látványnak
is szép. Csoportunk néhány tagja a
hotel egzotikusan szép kertjének
medencéjében úszkált, de a
többség kihasználta
a tenger közelségét. A vízbe lógatva
lábunkat, szép formájú kavicsokat
gyűjtögetve néztük a tenger fölött
percenként leszálló repülőgépeket
és megcsodáltuk
a ránk szakadt sötétségben az egyre erősebben
csillogó partmenti fényeket.
Másnap a harmadik, de legvidámabb,
legszórakoztatóbb idegenvezetőnk mindent
megtett, hogy a páratlanul szép nyaraló-
és szórakozóhely legpazarabb arcát
bemutassa nekünk. Napfényben pompázott Nizza, amikor
egy magaslati útra
fordulva, az 50-es évek híres Hitchcock filmjére
emlékeztetve, mi is ráláthattunk
a város tetőrengetegére. Gyönyörű
villák, ápolt parkok között haladtunk
tovább,
csodálatos tengeröblök látványa
indított „óh” felkiáltásra, ami
később bekerült
csoportunk közös külön kis
szótárába.
A környék sok-sok híres
virágkertészete
megteremtette a parfümgyártás alapjait, így
útban MONACO felé -
vásárlási szándékkal - röviden
meglátogattunk egy
parfümgyártó céget. A parányi
monacói fejedelemség területe már nem francia
föld. Egyetlen nagy, a tengerbe 800 méter
mélyen benyúló sziklatömb, amely 65
méter magasságban hordja hátán a hercegi
kastélyt és az óvárost.
Ideérkezve
egy árnyalattal erősebb pírt festettek arcukra
eladó sorban levő hölgyeink,
reménykedve, hogy szembetalálkoznak a szintén
eladó sorban levő, jóképű és
dúsgazdag Albert herceggel. Ennek sikertelenségét
kárpótolta a város varázsa,
hangulata, panorámája. Az újgótikus Szent
Miklós katedrálisban rövid fohászt
mondhattunk III. Rainier herceg és felesége,
Grace Kelly sírjánál. Szemben láthattuk a
parlament épületét, a 18. századi
francia tisztek szálláshelyét, ahol éppen
10 fehérsisakos zsoldos
őrségváltáshoz készülődött. Idő
hiányában nem tudtuk megtekinteni a Grimaldi
család által alapított, híres
Óceanográfiai Múzeumot és Monte Carlo
kaszinójára
is csak a buszból pillantottunk.
Utunk utolsó
állomása ARENZANO, egy Genova előtti
tengerparti
üdülőhely. Kihasználtuk a négycsillagos hotel
előnyeit, úsztunk a csodálatos medencében
és természetesen a tengerben is. A
búcsúvacsora utáni kellemes hangulatban,
ki-ki a párjával, vagy kis csapatával
sétálgatott a szépséges tengerparton.
Másnap utoljára töltöttük meg a buszt
bőröndjeinkkel és a gyönyörű
svájci
Alpokon keresztül hazafelé tartottunk. Ebédünk
elfogyasztására keresni sem lehetett
volna szebb helyet, mint a San
Bernardino-hágó egyik parkolóját, a
körben magasodó havas hegycsúcsokkal. VADUZ-ban a hálaadó szentmisén
János
atya röviden köszönetet mondott a
zarándoklat résztvevőinek,
rávilágított
arra, hogy mit jelent nekünk Lourdes, és hogyan hordjuk
továbbra is magunkban a
szent hely hatását. Végül megáldotta
az oltáron és a lépcsőkön elhelyezett
kegytárgyainkat.
A szentmise befejezéseképpen Jussel Ottó
karnagyunk Ave Maria éneke zengett a
csodálatos akusztikájú templomban.
Tudjuk,
hogy nemcsak a szent helyek megismerése, közvetlen
megtapasztalása erősítheti a
zarándok hitét, hanem az
útitársakkal való találkozások is,
akiket el kell
viselni, akiknek lehet ebben-abban segíteni, és
akikre érdemes odafigyelni,
akiknek legegyszerűbb szavaiban is fontos - talán csak a mi
számunkra
jelentős, de adott esetben életbevágó -
üzenetek, útmutatások
érkezhetnek.
Azt is tudjuk, hogy zarándoklatunkkal nem elődeinket
követtük, hanem azt a
Valakit, akinek őseink is a nyomába szegődtek. Hazafelé
indulunk, mind a 97-en
a búcsúzás nehéz
érzésével. De a zarándoklat sikere
mégsem a résztvevők számán
mérhető. Hiszen ha hazatérve
közülünk egy ember is elmélyültebben
éli majd a
hitét, már megérte. Hitünk nőtt,
reményünk erősödött és szeretetünk
tökéletesedett.
Békét, örömet, igaz reményt kaptunk,
amit soha senki nem vehet el tőlünk.
Nagy Márta
Adományok
ÉRTESÍTŐNK postázási költségeire
2007.
március 1-től
június 30-ig
Amrein Elisabeth
15,00; Bács László 20,00; Bechtolsheim
Georg v. 20,00; Beer
Stefan 100,00; Bernd Heyne 10,00; Bittera Jenő
20,00; Boell
Helene 10,00; Boerzsoenyi Gisella dr. 50,00; Bornyász
Attila 10,00; Both Andreas 50,00; Diekötter
Ágnes dr. 40,00; Drégely
Iván dr. 20,00; Ertl-Moliere Livia 10,00; Fasching
Nikolaus
15,00; Fátrai Attila dr. 10,00; Fazekas István
50,00; Fényes
Elemér 20,00; Fenyvesi Anni 10,00; Frank Ibolya
15,00; Gócs
Zoltán 20,00; Greppmayr Günther 100,00; Grexa
Mihály 30,00; Gyovai
Lívia 10,00;
Haidegger
Ernst dr. 35,00; Hasreiter
Zsuzsanna 20,00; Hatzack
Idmar 10,00; Hauler Elisabeth 30,00; Hoffmann Zsuzsanna
20,00; Horváth Péter 30,00; Horvath Tomas
20,00; Hury József
50,00; Iles Roland 30,00; Illényi Márta
50,00; Kaiser József
20,00; Kecskési Mária dr. 20,00; Kertai
Tamás 30,00; Koncz Zoltán
Dipl.-Ing. 30,00; Körmendy Ferenc 20,00; Kraft
Csilla 10,00; Kukola
Theresia 10,00; Leitner Ernst dr. 30,00; Madl
Cecília 50,00; März
Karl dr. 10,00; Marcello Eva 5,00; Máriássy
Zsuzsa 10,00; Märzluft
Katharina 10,00; Máté Lajos dr. 10,00; Mészáros
Ignác
50,00; Mészáros József 10,00; Molnár
Jolán 20,00; Moosbauer
Maria 25,00; Nagymihály Maria 10,00; Pfeiffer
Lajos 50,00; Pitz
Thomas 15,00; Planki Imre 20,00; Porazik Tibor
20,00; Pusz
János dr. 15,00; Ramsay Győző 15,00; Richter
Vladimir 50,00; Saffert
Herber 10,00; Schäffler Maria 25,00; Schauder
Mária 30,00; Schmidt
Mária 30,00; Schönberger Ilona 100,00; Schueller
Georg dr.
25,00; Schütt Margarete 20,00; Seregi Béla
50,00; Somogyi
István dr. 20,00; Spitz Ida 30,00; Stadelhofer
Magdolna
15,00; Szegedy István v. 50,00; Szentpéter
Miklós 20,00; Szilágyi
Edit 25,00; Toerring Maria grófnő 50,00; Tunner
Helene 40,00;
Vetterling Judit 10,00; Wetzstein Anton 50,00; Wirschinger
Michael 25,00;
Köszönjük
szíves adományaikat. Isten fizesse meg minden
jóságukat.
Dr.
Csernai Balázs, a
veszprémi egyházmegye papja, 2004. október 1-től
2007. augusztus 31-ig főleg az ifjúság
körében kisegítő lelkész missziónkon.
Szeptembertől Pápán teljesíti papi
hivatását. |
Dr.
Hankovszky Ferenc,
a
szatmári egyházmegye papja 2004-től adventi és
nagyböjti lelkinapjaink gyakori vezetője, alkalmi kisegítő.
Ősztől Nagybányán plébános. |
Bérmálás |
Szeniorok
Klubja-kirándulás Benediktbeuern-be |
Juniális |
Ifjúsági
kirándulás |
„Mindenható,
fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret,
dicsőség és
imádás, és minden áldás.”
(Assisi Szent Ferenc:
Naphimnusz)
„Misztikus
nyomozás a Chiemsee partján“
Mint minden tavasszal,
idén
is lehetőséget kaptunk mi, fiatalok, hogy együtt
elmélkedjünk, imádkozzunk egy
háromnapos lelkigyakorlat keretében. Ezen a
gyönyörű tavaszi hétvégén húszan
gyűltünk össze a festői szépségű Chiemsee-parti
településen, Rimstingben, a
Don Bosco Alapítvány Erzbischof-Hefter
házában.
A következőkben két
„nyomozó“ rövid
beszámolóját
olvashatják.
Pénteken este érkeztünk
meg Rimstingbe, ahol János
és Balázs atya, valamint Hart István várt
ránk. Miután a kis csapat teljes
lett, a vacsora után bemutatkoztunk egymásnak, majd egy
énekléssel egybekötött
imaesten vettünk részt. Az este folyamán
megtudhattuk hétvégi nyomozásunk
tárgyát és célját:
elmélkedés, elcsendesedés és
imádkozás által Istent keresni
és rátalálni. A hozzá vezető út
azonban nap mint nap más és más, olykor
hosszú,
kanyargós, bűnökkel és
kísértésekkel teli. A keresés,
vizsgálódás első lépéseként
fontos az elcsendesedés, valamint az elmélkedés
és általuk a bűneink felfedezése.
Az imaest a hétköznapok rohanásából
próbált kiszakítani bennünket és
segített abban,
hogy magunkba nézzünk.
A szombat délelőtt folyamán
János atyával
elmélkedtünk arról, hogy nyomozásunkat mely
területeken kell folytatnunk, hol
lelhetünk rá Istenre, illetve miért van az, hogy az
ember az Úr elől bujkál. Keresésünk
során híres költők verseit és bibliai
idézeteket elemeztünk, s végül arra a
következtetésre jutottunk, hogy a Jó Isten mindig,
mindenhol ott van: minden
egyes kavicsban, egy-egy mezei virágban és
embertársainkban.
Ebéd után a szép
napsütéses időben lementünk a
Chiemsee partjára, ahol három „bűnesetet”
elemeztünk, és három csoportban
rekonstruáltunk. A bibliai részletek -
Jónás és a cethal, Asszonyok Jézus
sírjánál, Emmauszi tanítványok -
tanulmányozása és színpadra vitele
során ráeszmélhettünk
emberi mivoltunkra. Hajlamosak vagyunk mi is elbujdosni az Úr
elől, ha bűnösnek
érezzük magunkat, ugyanúgy, ahogy azt
Jónás tette. Emellett sokszor
kétségbeesve, a Jézus
sírjánál síró asszonyok
példájához hasonlóan,
örökösen
keressük Istent. Kételkedünk az isteni
gondviselésben és Isten végtelen
szeretetében,
mint tették azt az emmauszi tanítványok is.
Sokszor pedig csak utólag vesszük
észre, hogy Isten mindig velünk van, még akkor is,
ha mi ezt egy adott pillanatban
nem úgy érezzük. De bármilyen bűnt
kövessünk is el, Isten szeretete végtelen,
ezért mindig megbocsát nekünk.
A továbbiakban Balázs
atyával arról elmélkedtünk
tovább, hogy mennyire felületesek vagyunk
embertársainkkal szemben, mennyire
nem ismerjük a másikat, hiszen hajlunk arra, hogy
másokat a mi szemüvegünkön
keresztül lássunk. Kapcsolataink olyanok, mint a vonatok:
vagy gyorsan
elszáguldunk egymás mellett, anélkül, hogy
ténylegesen találkoznánk, vagy
összeütközünk, mély sebeket ejtve a
másikban. Ahhoz, hogy ezeket a hibákat
elkerüljük és a vonatok egymásba
kapcsolódva folytassák útjukat, meg kell
nyílnunk
egymás előtt, embertársainkat komolyan kell vennünk,
és figyelnünk kell rájuk.
Ezt a célt tűztük ki magunk elé, amikor
páronként egy órát
beszélgettünk, ismerkedtünk
egymással. Vacsora után ismét közös
imádkozással és énekléssel
zártuk a napot.
Nyomozásunk eredményeként este, egy
gyertyákkal kivilágított misztikus úton
haladva,
a ház udvarán álló kis
kápolnában ráleltünk a „keresett
személyre“.
Vasárnap a reggeli ünnepi
szentmisén hálát adtunk az
Úrnak a közösen eltöltött csodálatos
napokért és élményekért. Az
ebéd után
búcsút vettünk egymástól, és
sok szép élménnyel gazdagodva elindultunk
hazafelé.
Barbara & Adél
„Mi bennem örök, az mind benned lángol,
nem élek másként csak teáltalad,
ó, mindent odaadtam a világnak,
amikor, fiam, téged adtalak!
Olyan vagyok e boldog anyasággal,
Mint a föld, mikor virágok nyílnak rajta,
Mikor a szívének illatát és mézét
S gyümölcsét az embereknek adja.”
(Várnai
Zseni – Fiam)
„…leültem hozzá játszani.
Leguggoltam
s az óriásból
negyedórára
törpe lett.
(Mi
lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
(Szabó
Lőrinc – Lóci óriás lesz)
E két idézet
csodálatosan kifejezi az ANYA érzelmi
világát és fontos szerepét e
világban („mint föld… gyümölcseit az
embereknek
adja”) és játékos (játszi)
könnyedséggel azt a GYERMEKI VILÁGOT, amit a
felnőtté válás rég elfeledtetett
velünk.
A
túláradó szeretet – ami az anya-gyermek,
család-gyermek kapcsolatoknak a mozgatórugója
(a legtöbb esetben) – egyben a mi kis
közösségünkre, a Bébi-Mami Körre is
érvényes.
Szándékosan használtam a közösség
szót, ugyanis nem hagyományos értelemben vett
baba-mama körről van szó, nem is egy
szolgáltatásról, ahol foglalkozásokat
és
tevékenységeket kínálnak az anya és
gyermeke számára. Ez egy közösség, ahol
az
édesanyák szeretete és
áldozatkészsége mozgat mindent. Ez azt jelenti,
hogy a
programokat mi, édesanyák szervezzük és
tartjuk is meg. Így nagyon színessé
vált a paletta, hiszen van baba torna,
készségfejlesztő tevékenység,
bábozás,
mesemondás, ének és sok játék.
Néha pedig egy gazdagon megterített asztal
köré
gyűlve, kicsik és nagyok, beszélgetünk
örömeinkről, gondjainkról és jövőbeli
terveinkről is. Hiszen a következő tanévben a
meglévő tevékenységek mellett
szeretnénk kirándulásokat szervezni,
szakértő vendégeket meghívni – akik
hasznos tanácsokkal látnának el bennünket
– és egy kedves, az anyai szívet
megdobogtató BABA-MAMA LAPOCSKÁT is az
útjára bocsátani.
Most, kedves olvasó, engedje meg
nekem, hogy
köszönetet mondjak minden kedves édesanyának
és más családtagoknak is, akik az
elmúlt években látogatták,
jelenlétükkel gazdagították, és
tevékenységeikkel
színesebbé tették a Bébi-Mami Kört, az
édesanyák nevében pedig Hart Istvánnak,
aki többek közt a közösség vezetője
és lelke.
Szeretettel és nyitott szívvel
várunk minden kedves
édesanyát és/vagy édesapát,
nagymamát, nagyapát és kisbabáikat, minden
kedden,
16.00-tól a Magyar Katolikus Misszió
épületében. Természetesen várjuk a
nagyobb
testvér gyerekeket is. További információ: www.magyar-misszio.de/bebimami.htm
Erli
Erika, szociálpszichopedagógus
Ötéves
fennállását ünnepli az Erdingi
Magyarok közössége
Első
„hivatalos” rendezvényünk, a 2002-es
Mikulás-ünnepség óta sok minden
történt velünk:
havonta imádkoztunk a magyar szentmisén, szerveztünk
grillpartit, főztünk
együtt gulyást, tartottunk sportnapot. Minden évben
megemlékezünk nemzeti ünnepeinkről:
március 15-én és október 23-án
szentmisével, rövid műsorral ünneplünk.
2003
ősze óta tartunk az egyre nagyobb kicsiknek magyar
óvodát; a 2006/2007-es tanévben
indult már babacsoport is, ahol a kisebbek a mamák
vezetésével gyakorolnak
magyar verseket, mondókákat, énekeket. Az
óvodából „kinövők” a magyar
iskolában
tanulják a magyar szövegek
írását-olvasását, ismerkednek
Magyarország
földrajzával, történelmével,
irodalmával, s nem utolsósorban hazánk
néphagyományával,
népművészetével.
Rendszeresen
találkozunk a nálunk már hagyománnyá
vált családi szentmiséken, ahol az ovisok
és iskolások énekelnek-zenélnek, s
dicsérjük utána egymás
újabbnál-újabb süteményeit,
szendvicseit a Johanneshaus-beli találkozókon.
Júliusra kirándulást szervezünk
tábori misével, s reméljük, a régebben
tervbe vett közös lelki hétvégére is sor
kerülhet szeptemberben.
Mindehhez
nagy segítséget kapunk a Missziótól, s
ezúton is szeretnénk megköszönni János
atya lelkes támogatását. Nagy
köszönettel tartozunk az erdingi szervezőknek, s
mindenkinek, aki valaha is részt vállalt
munkájukban.
A
következő öt évre is Isten
áldását kérjük kis
közösségünkre!
Somogyi
Ágota
Már amikor a müncheni csoport,
amelyik vonattal
utazott, megérkezett, egy határozott
eltérést vett észre, mert megvalósult a
vezetők álma: a konyha külön házban volt,
padokkal, asztalokkal és használható
felszereléssel. Ez a ház arra is jó volt, hogy
menedéket adjon azoknak az őrsöknek,
amelyek első éjszaka beáztak, vagy a betegnek, aki
szerette volna kipihenni
magát. A vízálló konyha mellett
létezett két külön házikó is a
kiscserkészeknek,
külön-külön a fiúknak és a
lányoknak. Az őrsvezetők a házikók előtt aludtak,
hogy legalább éjjel nyugodtan tudjanak pihenni. De a
legnagyobb különbség a
többi táborhoz képest a külön WC és
tusoló volt a fiúknak és lányoknak, meleg
vízzel és legtöbbször WC-papírral.
Így tehát elkezdődött a
balatonakali nyaralás, mivel
minden elképzelhető luxus megvolt és már csak az
időt kellett élvezni, kivéve,
ha az esti zivatarok a sátrakat ijesztő állapotba
hozták, hogy sokan azt
hitték, nemsokára feldől a nem mindig
vízálló szállásuk.
Mindenki úgy érezte, hogy az
összhang nem egészen
tökéletes. Mindenekelőtt a vezetők vették ezt
észre, mert az őrstagok nem
hallgattak se a szépszóra, se a sípra, se a
büntetésre. Két napig nem lehetett
tudni, hogy miért esik mindenkinek nehezére
cserkészként élni. Ezért megjelent
minden cserkész atyja, a cserkészet
megalapítója, Baden-Powell, és beszélt a
zászlófelvonásnál az ő
életéről és elképzeléseiről, hogy
milyen legyen egy
cserkész, és mit is jelent cserkésznek lenni.
Minden második nap ő mutatta meg
a stuttgarti és müncheni csapatnak, hogy mit jelentenek a
cserkésztörvények.
Minden nap egy új törvényt mutatott be és
esténként egy levélben bíztatta a
tábort.
Mint minden táborban, két dolog
nem maradhatott ki:
mivelhogy a Balatonnál sátorozott a két csapat,
elmentünk úszni és élveztük a
lubickolást. A második fontos program pedig a portya
volt. Minden őrsnek egyik
fele retteg ettől az élménytől, a többiek pedig
örömmel várják, mert minden
évben a tábor egyik fénypontja. Ebben az
évben sütött a nap és kellemes volt az
idő, ami a portyázást megkönnyítette, de nem
óvta meg az őrsvezetőket néhány
nyavalygós őrstagtól. Ezelől egy őrs megmenekült,
mert annyi feladatot kapott,
és elég okos volt ahhoz, hogy vonattal a
táborhelyhez visszautazzon, ahonnan a
cél már csak egy órára volt (neveket nem
árulunk el). Szerencsére az összes őrs
sikeresen megérkezett a célba, nagyobb
sérülések nélkül és egy
toronynál éjszakázott.
Ugyanakkor a kiscserkészek is utaztak
és megnézték
Tihanyt, ahonnan azelőtt az őrsök portyára indultak.
Másnapra ők is úgy
kifáradtak, hogy egy órával később volt az
ébresztő és a reggeli torna elmaradt.
A nagycserkészek dél körül érkeztek meg,
éhesen és fáradtan, de még az ebédig
volt idő, hogy a frissen kitakarított fürdőszobában
megmosakodjanak, amit az
egyik őrsnek köszönhettek, amelyik az előző este nem aludt a
toronynál, hanem
visszatért a táborhelyre.
Ezután a szellemi és testi
megpróbáltatás után
igazán elkezdődött a cserkészélet és
néhány nagycserkész készült az
avatására.
Mindenki még egyszer bebizonyíthatta a
tudását és ügyességét egy
rohampályán, vagyis
a kiscserkészeknél egy meseerdőben, amiből
rókaként, békaként, pumaként, vagy
méhecskeként jött vissza.
Az éjszakai felavatás
után pedig következett egy
rendkívüli ceremónia, méghozzá a
névadás.
Ezentúl
van olyan vezető, akinek egy cserkésznevet adtak és
mostantól arra a névre is
fog hallgatni: Kristmann Matyi – Racka, Kutasi
Dániel – Kuvik,
Lauber Dávid – Kondor, Nagy Krisztián
– Uhu, Gál Loránd – Orion,
Gál Balázs – Orka, Kottra Marci – Sziriusz,
Kottra Bence – Varjú,
Nagy Vero – Teki, Nagy Izi – Cédrus.
Jablonkai
Lydia és Dóry Emese bejelentették, hogy ez volt az
utolsó táboruk. Nagyon
szépen meg szeretnénk köszönni, hogy Lydia volt
a csapatparancsnokunk és hogy
Emese vezette a kiscserkészeket. Nagyon sokban segítettek
és örültünk, hogy
ilyen szép táborban vehettünk velük
részt. Persze mindannyian reméljük, hogy
ezt a fenyegetést nem gondoljátok komolyan, és a
jövőben is ugyanúgy fogtok
segíteni és résztvenni az évi
rajmunkában és a táborban, mint eddig.
Persze úgy is tudtok segíteni,
mint Eszter meg Laci,
akik korábbi csapatparancsnokaink voltak, hogy főztök
nekünk finom ételt és
mindig elláttok minket jó tanáccsal, ha úgy
gondoljátok, hogy szükségünk van
rá. Ezért egy nagy köszönet Kukacnak és
Lacinak is.
Jó munkát!
2007.
szeptember – 2008. július
Hétvégi
Magyar Iskola, cserkészet:
szept. 15., 22. (szept.
28–30. cserkész-AKI); okt. 13., 20.; nov. 10., 17.; dec.
1., 15.
2008. jan. 12., 26.; febr. 16.,
23.; márc. 8.; ápr. 12., 26. (Anyák napja);
máj. 31.;
jún. 14., 21.; júl. 5., 12.
(Tanévzáró ünnepség).
általában kéthetente,
szombaton, szünidőt kivéve; 12.00–13.00-ig magyar
néptánc, 13.00–15.30-ig
csoportonkénti tanítás;
cserkészfoglalkozás 15.30–18.00-ig; Felelős,
szervező –
Hart István;
Ifjúsági
misék:
szept. 16. (V. S.), okt.
14., nov. 18., dec. 16.;
2008. jan. 20., febr. 17., márc.
9., ápr. 20., máj. 4., jún. 15., júl. 20.
(T. D.)
vasárnap 10.30-kor a
Damenstift-templomban
Ifjúsági
találkozók: okt.
12, nov. 9., dec. 14.;
2008. jan. 11., febr. 15., márc.
7., ápr. 11., júl. 19.
pénteken 19.00–20.30-ig;
Felelős, vezető – Hart István
Ifjúsági
lelkinap: október
28.
Ifjúsági
lelkigyakorlat: 2008. június 6–8.
péntek estétől vasárnap
délig, bentlakásos; Felelős,
szervező –
Hart István
DurMolOk
ifjúsági énekkar próbái:
csütörtökön
18.30-tól
20.00-ig; Felelős, szervező – Hart István,
Vezető – dr. Kováts János
Bibliakör:
szept. 27., okt. 25, nov.
22., dec. 13.;
2008. jan. 24., febr. 21., márc.
13., ápr. 17., máj. 29., jún. 19., júl. 10.
csütörtökön
17.30-tól
18.30-ig, előtte 17.00-tól szentmise házi
kápolnánkban; Vezető – Merka János
plébános
Imakör:
a hó 1. és 3.
péntekén 17.00-tól 18.30-ig; Szervező, vezető
–
Rogge-Solti Katalin
Patrona
Hungariae Énekkar próbái:
szerdán 18.30-tól 20.00-ig
missziónkon
Felelős, szervező – Mekker
Árpád; Karvezető és orgonista – Jussel
Ottó
Szeniorok
Klubja:
szept. 20., okt. 18., nov.
15., dec. 6.;
2008. jan. 17., febr. 14., márc.
6., ápr. 10., máj. 8., jún. 12., júl. 3.
csütörtökön
14.00-tól
17.00-ig, előtte 13.45-től szentmise házi
kápolnánkban;
Szervező, vezető – Wiedra
Monika, Ramsay Erzsébet
Családok
fóruma:
szept. 28–30. (Riemsting),
okt. 26., nov. 30., dec. 14.;
2008. jan. 25., febr. 29., márc.
(kirándulás)., ápr. 25., máj. 30.,
jún. 27., júl. 25.
pénteken 18.30-tól 20.00-ig;
Szervező, vezető – Kucsera Judit
Elsőáldozás: 2008.
április 20.; Bérmálás:
2008. június 15.
Felelős, felkészítő –
Hart
István
Elsőáldozásra
és bérmálásra jelentkezés: máris,
legkésőbb
december 1-ig.
Adventi
lelkinap: december
2.; Nagyböjti
lelkinap: 2008. március 2.
vasárnap 14.00-tól 18.00-ig
missziónk nagytermében
Ünnepélyes
főpapi szentmisét celebrál Dr. Cserháti
Ferenc, segédpüspök:
október 7-én 10.30-kor a
Damenstift-templomban. Utána fogadás missziónkon.
Karácsonyi
ünnepség: december
16.
vasárnap 16.00-tól 18.00-ig
a Salesianer Don Boscos Jugendwohnheim dísztermében,
az ünnepség előtt
15.00-tól
16.00-ig jótékonysági
süteményvásár cserkészcsapataink
javára
Felelős, szervező – Hart
István
Katakomba
Klub:
szept. 15., okt. 13., nov.
10., dec. 15.;
2008. jan. 19., febr. 16., ápr.
12., máj. 31., jún. 29., júl. 26.
szombaton 17.00-tól
21.30-ig; Felelős – Mekker Árpád
Hölgykoszorú:
szept.
22., okt. 20., nov. 17., dec. 8.;
2008.
jan. 26., márc. 8., ápr. 19., máj.
(kirándulás)., jún. 29., júl. 19.
Szombaton
18.00-tól 21.30-ig; Felelős: Schlenker Erzsébet
Bébi-Mami
Kör: kedden 16.00-tól 18.00-ig; Felelős
– Hart István
Rózsafüzér
Társulat közgyűlése: október 21.
Rózsafüzér
titokcsere: a hó 1. vasárnapján;
Felelős
– Merka János plébános
Ökumenikus
istentisztelet:
november 21.; 2008.
február 28.
19.00-tól 20.00-ig, utána
agapé 21.00-ig; Szervező, felelős: Merka János plb.
Beteglátogatás:
a hó első péntekén,
előzetes
megegyezés szerint bármikor; Látogató
– Merka János plb.
KMÉM:
előzetes értesítés
szerint
pénteken 19.30-tól 21.30-ig;
Szervező – dr. Lengyel Zsolt
Nemzeti ünnep, egyházi megemlékezés: október 21.; 2008. március 16.
Cecília
ünnepség: november
24.
szombaton 18.00-tól
24.00-ig; Felelős, szervező – Mekker Árpád
Juniális: 2008. június 29.
vasárnap 13.00-tól 21.30-ig;
Felelős – Merka János plb., szervezők –
missziónk alkalmazottai
Német
nyelvtanfolyam: kedden 16.00-tól 18.00-ig;
Vezető – Mekker Árpád
Angol
nyelvtanfolyam: kedden
18.00-tól 19.30-ig;
Színkör
(9 éves kortól): HMI szombatokon (lásd fent)
11.30-tól 13.00-ig;
Vezető – Fejér István
Regös
utánpótlás, tanfolyam: kedden 18.00-tól 21.30-ig;
Táncoktató – Bilicki Viktor
Regös-néptánc: szerdán 18.30-tól 21.30-ig;
Táncoktató – Bilicki
Viktor
Komámasszonyok-néptánc: hétfőn 19.30-tól 21.00-ig;
Táncoktató – Törőcsik Tímea
Klasszikus
tánc: csütörtökön
20.00-tól 21.30-ig;
Táncoktató – Geng Ildikó
Könyvkölcsönzés: kedden 12.00-tól 16.00-ig;
Könyvtáros – Pöschl Péter; Felelős
– Varga Katalin
Erdingi
Magyar Ovi: csütörtökön
16.00–17.30-ig a Zentrum der Familie-ben
Erdingi
családok lelkigyakorlata:
2008
május 30-tól június 1-ig -
Hausham Berghof Jugendheim
Nemzetek
miséje a Dómban: szeptember
23.
vasárnap 18.00-tól 19.00-ig;
Főcelebráns Friedrich Wetter bíboros
A
Hétvégi Magyar Iskola, a két cserkészcsapat,
Patrona
Hungariae Énekkarunk, a Regös- és
Komámasszony-néptánccsoport,
valamint a Színkör közreműködésével
2007.
december 16-én 16.00 órától
karácsonyi
ünnepség
a
Salesianer Don Boscos Jugendwohnheim dísztermében,
81669
München, Sieboldstr. 11, a Rosenheimer Platz közelében.
Az
ünnepség előtt 15.00–16.00-ig
jótékonysági
süteményvásár
cserkészcsapataink javára. Mindenkit szeretettel
várunk!
hétfőtől péntekig 8.00-tól
16.00-ig
legbiztosabban
elérhető kedden és csütörtökön,
előzetes megegyezés szerint bármikor.
S
z e n t m i s é k:
minden
vasár- és ünnepnap 10.30-kor, előtte
gyóntatás a Damenstift-templomban:
Damenstiftstraße 1., 80331
München
Rosenheimban,
minden
hó 2. és 4. vasárnapján 12.30-kor, előtte
gyóntatás
a St. Josef-templomban:
Innstraße 4., 83022
Rosenheim
Erdingben,
havonta, előzetes
értesítés
szerint 16.00 órakor a Hl. Geist-templomban,
Landshuter Str. 8., 85435
Erding
Verantwortlich
– Szerkesztő és felelős kiadó: Merka János plébános
Társszerkesztők: Altenähr Adél, Erli Erika,
Görög Barbara, Hart István, Mekker
Árpád,
Nagy Márta (Mo.),
Nagy
Izabella és Veronika, Somogyi Ágota, Varga Katalin
Megjelent
6500 példányban. Következő számunkat
húsvét előtt postázzuk.
Impressum: Ungarischsprachige Katholische Mission –
Magyar Katolikus Misszió
81925 München,
Oberföhringer
Str. 40, Tel.: 089/982637 vagy
982638; Fax: 985419
e-mail:
info@ungarische-mission.de; http://www.ungarische-mission.de
Készült: Karcagi Nyomda Kft.,
Tel./Fax:
0036-59/311 048, e-mail: k.nyomda@axelero.hu